Ibsen: Nóra

Ibsen Nóra című drámája nagy mértékben társadalomkritikus, ezen belül is a polgári társadalmat bírálja. Rávilágít arra, hogy mennyire képmutatóak az emberek, és hogy mennyire fontos az, hogy mit gondol a külvilág. Rettentő fontos a törvények betartása, azonban a dráma rávilágít arra, hogy az embernek van saját értekrendje, ami a törvénnyel is ütközhet egy jó cél érdekében. A szerepjátszás már annyira normális, hogy Nóra a mű végéig észre sem veszi, hogy ő is ezt csinálja, azért hogy ne ítéljék el.

Nóra szerint a saját értékrendünk fontosabb, mint a törvények. Hiszen van, olyan , hogy egy jó cél érdekében szegünk törvényt. Mint jelen esetben Nóra a férje érdekében hamisít aláírást, és kifejezetten a férje érdekében hazudik. Azért kell hazudnia, mert a társadalom, ezt várja el.  Nóra többször is kimondja, hogy milyen törvények, azok, amik nem engedik, hogy megvédje a saját férjét. Mivel, az is elhangzik a végén,hogy az értékrendjét kell tisztáznia saját magában. Ezzel a döntését is megérthetjük, hogy meg kell ismernünk önmagunkat, hiszen így élhet Nóra boldogabb életet.

A szerepjátszást Nórára a társadalom kényszeríti rá. Már úgy nevelte őt az apukája is, hogy úgy érezze magát mint egy játékbaba, akit tudnak irányítani és akinek meg kell felelni egy bizonyos szerepben. Ezért nem meglepő, hogy olyan emberhez ment hozzá, aki szintén így bánik vele és Nóra sem eszmél erre időben. Pont a polgári társadalomba született bele, ahol fontosak bizonyos értékek, amiket képviselnie kell ahhoz, hogy ne bélyegezzék meg.

Az a polgári társadalom amit Torvaldon keresztül bemutat Ibsen hazug és képmutató. Az embernek itt a saját érdekei a legfontosabbak, háttérbe helyezve az érzelmeket. Amikor Nóra elmondta, hogy aláírást hamisított, nem úgy reagált erre férje ahogy ezt várta, hanem az volt a fő érdek, hogy erről senki se tudjon és úgy folytassák a házasságot mások előtt mintha minden rendben lenne. Ez azért is nagyon fontos a hiszen ha nem így tennének akkor ez rontana a külvilág felé mutatott ideális képen. Tehát előtérbe kerül az, hogy mások mit gondolnak az adott emberről a polgári társadalomban, és az az elsődleges, hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak amiket mások is követnek. 

Egyszóval azt mondhatjuk, hogy Ibsen bírálja a társadalmat, bemutatja a polgári társadalom hazugságait. A szerepjátszást, a megbélyegzést, a törvények mindenképp betartását. A végén pedig az egész elbukik, hiszen így nem lehet egy boldog, szabad életet élni. Fontos, hogy megismerjük saját magunkat és a saját értékrendünket kövessük ehhez.