szeretemamessit

     Petőfi ironikus-játékos verseit fogom összevetni a romantikus-individualista alanyi verseivel. Kezdeném az egy hajfürthöz és a szeptember végén című versekkel.       A szeptember végében Petőfi egy virágzó tájat lát, de távolabbra mutat ahol a hegy csúcsain már a hó is látszik, itt egy ellentétet vehetünk észre a tél és a nyár között. Ő a szívében még a nyarat érzi, de akaratlanul is megüti a fejét a tél. Úgy érzi, hogy csak úgy telnek az évek és akármikor meghalhat, hiszen azt kérdezi a kedvesétől, hogy “holnap nem omolsz-e sirom fölibe?”. Már azon tanakodik, hogy mit fog tenni szerelme ha meghal és sírni fog-e utána , és képes lesz halála után egy másik férfihoz hozzámenni. Az utolsó versszakban azt mondja, hogyha esetleg más férfit választana, akkor hagyja ott a fátylát hogy a sebeit azzal gyógyítsa be, hiszen ő örökké szeretni fogja. A versnek szomorú a hangvétele, nagyon negatívan gondolkozik a költő. A halál van már a szeme előtt és, hogy a kedvese már nem őt fogja szeret