szeretemamessit

É n sorrendbe í gy á ll í tan á m be őket: Telhetetlenek, Hazugok, Csal ó k, Hűtlenek, B á ntalmaz ó k, Á llat k í nz á s, Gyilkosok-Bűnt á rsak. A f ö ld szennyezőit pedig m é g é n sem tudom hova rakni. De biztosan feljebb rakn á m őket. A telhetetleneket az é rt raktam legfel ü lre, mert az ha hazudunk, é s csalunk sz á momra nagyobb bűn. Mert a telhetetlenek ak á rmilyen gazdagok, nem é rik be azzal amij ü k van. Egyre t ö bbet k í v á nnak, é s lopni is k é pesek esetleg. De ha m á r a cselekedet is benne van, é s m á snak k á rt okoz, akkor lehet lejjebb is tehetn é nk. A hazugs á g szerintem sokkal jobban megb á ntja p é ld á ul egy m á sik ember lelk é t. A hazugokat é s a csal ó kat nagyj á b ó l egy szintre rakn á m. Hiszen a csal ó szinonim á ja a hazud ó sz ó . A hűtleneket hagyn á m ott ahol vannak, a mi poklunkban is ugyan ezt a helyet foglalt á k el. A b á ntalmaz ó kat nem tenn é m lejjebb mint a gyilkosokat. A b á ntalmaz á snak sok form á j á t ismerj

Delfin belső monológja:  Szeretem a férfiakat. Szeretem, ahogy magamköré tudom őket csavarni. Szeretem, ahogy harcolnak értem. Igaz nem sokáig tart ez a küzdelem, elég könnyen adom magam. De a legjobban igazából azt szeretem, amikor együtt vagyok velük. Élvezem, ahogy bánnak velem.  Mások azt hiszik, hogy olyankor jelentéktelen vagyok. Pedig nem! Látom, ahogy rám néz, én vagyok neki az isten. Alig várja az újabb alkalmat, hogy pucérnak láthasson. Érzem a bőrén, hogy az érintésemtől kirázza a hideg, látom, hogy mindennél jobban engem akar.  Szeretem, hogy ennyien vannak. Annyira különbözőek. Szükségem van rájuk. Ők megmutatják nekem mennyire fontos vagyok.  Rólam beszélnek. Tudom, hogy mit mondanak. Azt ecsetelik, mennyire jó vagyok az ágyban. Azt mondják, hogy soha nem láttak még ilyen szépet... Eközben könnyűvérűnek tartanak, és szerintük én senkit nem szeretek. Pedig az összeset imádom. Ez, hogy lehetséges? Mindenki ezt kérdezi tőlem. De nem értik. Az én tökéletességemhez, egy fér