Madách-Petőfi történelemszemlélete

   Az ember tragédiájában Madách szeretné, hogy tartson valamerre a történelem. Ezért is mutatja be nekünk azt a 11 színt, ami más-más korban játszódik és ezekben Ádám próbálja megtalálni azt az eszmét és boldogságot ami értelmet ad az emberi létnek, ami előrébb viheti történelmünket. 

    Azonban valami buktató mindig akad az emberiségben, hiszen egyik kor sem tökéletes, az ember folyamatosan elkövet hibákat. 

“Miért is kezdtem emberrel nagyot,

Ki sárból, napsugárból összegyúrva

Tudásra törpe, és vakságra nagy”

Ezért is menekül minden szín végén Ádám kiábrándultan az adott eszméből. A Londoni szín végén a haláltáncot a teljes bukásnak is gondolhatnánk, azonban Ádám, ismét reményt lát a tudományban. A drámában észrevehetjük a folytonos lefelé haladást, hiszen a Londoni szín végével lezárulnak azok a korok amiket mi is ismerünk, és ezek után már csak utópia színeket látunk. Az egyik ilyen színben már Ádám elmenekül a földről az űrbe, de ezután a küzdés reményében visszatér. A földre visszatérve elborzadva látja, hogy itt nem beszélhetünk fejlődésről csakis visszafejlődésről, hiszen a társadalom teljesen elkorcsosult.

„Jerünk tehát, mit is nézzünk tovább / Hogyan silányul állattá az ember.”

   Petőfi Világosságot! című versében is megtaláljuk azt a kérdést, hogy megy-e előre a történelmünk és van-e értelme az emberi létnek. 

“Eljő-e a kor,

Melyet gátolnak a roszak

S amelyre a jók törekednek,

Az általános boldogság kora?”

      Petőfi is bízik egy új korban és próbálja az általános boldogság korát keresni mint Madách. Itt is akad buktató az emberiségben, hiszen a rosszak gátolják a jó világ eljövetelét. A vers végénél már a költő csak szeretné, hogy legyen célja a világnak és, hogy emelkedjen egyre feljebb. Petőfinek nem csak az a kétsége, hogy eljön az általános boldogság kora hanem, hogy vajon miben is rejlik a boldogság.

“Bár volna célja a világnak,

Bár emelkednék a világ

Folyvást, folyvást e cél felé,

Amíg elébb-utóbb elérné!”

Ezután pedig olyan gondolatok gyötrik, hogy csak feljebb lépünk, de ezután el is bukunk egyből, mint Madách színeiben, ahol jól működőnek látszott egy-egy kor, de ezt egyből megborította valami. 

“De hátha úgy vagyunk,

Mint a fa, mely virágzik

És elvirít,

.....

S ez így tart mindörökké:

Föl és alá, föl és alá...”

       Petőfi Itélet című versében már úgy kezdi, hogy az emberiség törtenéte csupán csak egy vérfolyam és semmi több. Madáchnál a hálál rengeteg színben előkerült, ha a forradalomról, keresztes hadjáratokról, vagy ha Miltiádészra gondolunk aki ellen fellázadt saját népe. Petőfi is úgy gondolja, hogy ennek a vérengzésnek nincs pihenése és folytatódni fog, ezzel előre vetíti a vészt ami vár ránk.

“Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.”

Tehát a költőnek látomása van a jövővel kapcsolatban, hogy a jók és a rosszak összecsapnak, véres harcok árán is de a jók győzni fognak. Ezek után pedig egy új élet fog kezdődni ami minden eddiginél jobb és boldogabb lesz.  Ezt a verset pozitívnak is mondhatjuk a Világosságot című vers, és Madách pesszimista világképéhez képest. Hiszen Petőfi látja a szebb, és boldogabb kor eljövetelét.

“Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet, 

Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk 

Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni. “