Giccs

   A giccsel biztosan mindenki találkozott már, de hogy én mit is gondolok róla?
    Szerintem a hazugság a legnagyobb baj a giccsel. Hiszen művészi eszközöket használ, és a művészet látszatát kelti, de eközben legfőképp kereskedelmi célú alkotás. Azaz minél több túlzást, közhelyt, sztereotípiát helyez bele, hogy az igényeinket kielégítse ezzel. Az olcsóság számomra nem akkora probléma, mint a hazugsága. Talán azért mert senki sem szereti ha hazudnak neki, és a giccs végen úgyis tudni fogjuk, hogy ez nem a valóság. 

   Azonban azzal a mondattal, hogy “olcsón ad olyan dolgokat, amelyeket csak drágán szabadna megszerezni” teljesen egyetértek. Az én esetemben néha jó elolvasni egy ilyen könyvet (általában ez valami romantikus). Hiszen hamarabb végzek vele, nem vesz igénybe akkora gondolkodást, és még egy boldogság érzet is elfog utána. Részben azért mert egy újabb könyvel bővült a listám, és másrészben pedig azért, hogy a hihetetlen dolgok, például a “vezérigazgató és a gépírókissasszony kapcsolata” egy pillanatra mégis valósnak tűnik. Tehát én nem “dörzsölöm ki utálattal a giccs porát a szememből”. De ha ezután elolvasok egy olyan könyvet ami szembenéz a társadalmi valóságokkal, akkor rájövök, hogy ezeknek sokkal több a mondanivalójuk. Sokkal nehezebb lehet egy igényes, nem felszínes, egyedi történetet megírni, ami a való világot tükrözi. 

   A legfőbb elem a giccs és a valódi érték között az, hogy olcsón akarja odaadni azt az élményt, érzést amit valójában nem könnyű megszerezni. A valódi érték is oda tudja adni nekünk ezeket az érzéseket, csak nagy munka árán. Lehet, hogy nehezebb elérni ezeket, de épp ez az ami a varázst adja. Hogy “nem áron alul kapjuk meg” ezeket, amik boldogságot okoznak.