Oidipusz király

Nekem személy szerint az tetszik, hogy Szophoklész így kitalálta az egész történetet, hogy Oidipusz ezeket a bűnöket elköveti. Ugye a király, azt a jóslást kapja, hogy a született gyermeke megöli őt, és a feleségével fog hálni. Mindenki hitt ezekben a jóslatokban. Ezért megértem azt a gondolkodást, hogy kitették egy közeli hegyre, és hogy ezzel biztonságban lehetnek mindketten. Most jöhetnénk azzal, hogy minek szülte meg, de gondolom ebben az időbe nem nagyon lehetett mást tenni. Érdekes az, hogy mielőtt kialakul az egész botrány a történetben, még az istenek hagyják Oidipusznak, hogy megoldja azt a rejtvényt, és ezek után amit tett ő legyen a király. Pedig a hírnők azt mondja, hogy azt kell megölni aki megölte Laioszt, és akkor a dögvész abba marad a városban. És Oidipusz mint jó király egyből megakarja kerestetni azt az embert aki végzett Laioszal. A történetből hiányzik nekem, hogy megtudjunk többet Oidipusz és Iokaszté kapcsolatáról esetleg a gyerekeikről. De talán a legérdekesebb az egészben az hogy miként bünteti magát Oidipusz. A történetben olvashatjuk, hogy megvakítja magát. De vajon miért? Miért ezt választja? Szerintem ő úgy gondolta, hogy egy embernek a látása a legfontosabb, és hogyha látott volna se látott volna semmi jót. Képtelen volt belenézni a gyerekei szemébe, hiszen súlyos bűnt követett el. Lehet, hogy gondolta, ha nem lát itt a földön akkor apjának, és anyjának se kell többet a szemébe néznie. És mindent összevetve sajnálom Oidipuszt hiszen egy olyan bűnért fizetett meg, amit tudatlanságból követett el. Igaz, akkor sem kellett volna embert ölnie, de ha tudta volna hogy az apja nem ölte volna meg szerintem. Ennél nagyobb büntetést, hogy megkapta azt ami egy embernek a legjobb lehet (a királyságra gondolok) , persze ez sok felelősséggel is jár és ezek után elveszti az egészet. A legszörnyűbb tetteken éri magát. Látja a felesége holttestét. Belegondol abba, hogy ő ölte meg az apját. Sajnálja a négy gyermekét akik egy ilyen kapcsolatból születtek, és sajnálja legfőképp a lányait hiszen ki akar olyan nőhöz férjhez menni akinek ilyen borzasztó dolgokat követett el az apja. Végtérre ebben a babonás világban gondolhattak volna arra is, hogy a nő gyerekeivel ez lesz akár. Igazából a két fiútestvér reakciójára is kíváncsi lettem volna. Plusz ha belegondolunk abba a verzióba, hogy valami csoda folytán megtartják a gyereküket, hogy lehetne elképzelni a történet folytatását? Én csak arra tudok gondolni, hogy a fiú szerelmes lett volna az anyjába és végül féltékenységből megöli az apját. Bár akkor is kitudja hogy Iokaszté beleegyezik-e az egészbe. De összevéve nekem nagyon izgalmas volt, főleg az Antigoné után hiszen volt mit viszonyítanom ehhez. De talán az izgalmasabb volt egy fokkal. Itt is volt egy probléma amit meg kellett oldani (dögvész), és ott is (eltemetni a halott testvért). Talán Antigoné érzéseit jobban át tudom érezni, hiszen mégis emberibb dolog történt vele mint Oidipusszal. Mivel sajnos mindenki veszít el fontos embereket az életéből, és ő csak a legjobbat akarta a testvérének.

Megjegyzések

  1. Érdekes, ahogy Oidipusz önbüntetéséről gondolkozik: azt mondja, nem akart a gyerekei szemébe nézni. Ez jogos, de ne feledje el, hogy Oidipusz egész története maga a szembenézés: nyomoz valaki után, és rátalál saját magára. Az önkeresés, az önmagunkkal való szembenézés drámájának is tekinthetjük. Gondoljon bele, milyen érzelmeket élhetett át Oidipusz, ahogy fokról fokra előrehaladt a nyomozásban. Ahogy a gyanú fészket ver benne... És nem állt le a nyomozással! Mit élhetett át?
    Érdekes volna a most látott Hippolütosszal együtt is végiggondolni ezeket a műveket. Izgalmas kérdés pl. a végzet.
    Ha van kedve megírni még a további gondolatait is, kíváncsian várom. De csak jól tagolt szöveget kérek! Fontos, hogy a gondolatai ne csússzanak egymásba, külön bekezdésben kapjon mindegyik helyet. Erre jó egy előzetes vázlat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A viták az Antigonéban

Madách-Petőfi történelemszemlélete

Szeret szó